Bemutatkozás

Segesd kivilágított temploma kiváló útjelzője a dél-somogyi tájra igyekvőknek. 
Belső-Somogy nagy történelmi hagyományokkal rendelkező központja maga is ilyen szerepet tölt be a térségben, miután meghatározó gazdasági és kulturális szerepet tölt be Nagyatád vonzáskörzetében. Böhönyét elhagyva változatos tájon vezet az út Segesdre, erre a több mint ezeréves történelmi múlttal rendelkező nagyközségre, amelynek környéke pazar látnivalókat rejteget a kíváncsi turisták számára. Elérnek ide a Rinya patakok völgyei, és itt ered a Drávát tápláló Segesdi Rinya. Segesd jelentős természetvédelmi értéke a kastélypark, a községet övező tájat pedig három lankás domb teszi változatossá.

Segesd történelme több ezer évre nyúlik vissza, a település környékén már a réz- és bronzkorban is éltek emberek, majd később a rómaiak fontos állomása volt a vidék. A következő századokban a honfoglaló magyarok vették birtokukba Segesdet, amely az államalapítást követően sokáig a királynék birtokának számított. A települést először 1193-ban említik írásos emlékek Sequest néven. Később Segest, Següsd, majd Segesd alakban is előfordult. A középkorban a mai mjegye területén két megye volt: Somogy és Següsd, utóbbit II. Endre feleségének, Jolántának adta hozományul, s a település kisebb megszakításoktól eltekintve egészen 1395-ig a királynékat szolgálta.

Segesd folyamatosan fejlődött, 1215-ben például már jelentős templom állt itt. A történelmi viharok azonban többször elérték, s gyakran vetették vissza a fejlődésben. A tatárjárás után sokat időzött e helyen IV. Béla király, aki a hordák elmenetele után mesterembereket hivatott az országba. 1242-1256 között a királyi kulcsár itt rendezkedett be és a kancellária is itt működött. A király innen irányította az ország újjáépítését, így valójában a település abban az időben az ország fővárosa volt. Többen közülük itt telepedtek le, s Segesd megint felvirágzott: a XIV. században városi címet kapott, s városi tanács irányította. Ekkortájt jelentős ipari tevékenység folyt itt.

Történelmi érdekesség, hogy a segesdi kastély falai között pihent egykor IV. László, s itt találkozott anyjával - Erzsébettel - Nagy Lajos király. A XVI. században azután elkezdődött az ispánság felszabdalása, így került a vidék Mezőlaki Zámbó Miklós tulajdonába, majd Marczali Miklós, aztán a Báthoriak, később pedig Török Bálint lett a terület birtokosa. A törökök a hódoltság alatt lerombolták a kolostort, s építőanyagából várat építettek. Ezt váltakozva foglalta vissza a magyar, majd a török sereg. 1591-ben a törökök felgyújtották a várat. Zrínyi György megint visszafoglalta, végül ismét török kézre került. 1601-ben ők uralkodtak itt, újból várat építettek, s imaházat emeltek.

A török kiűzése után a ferencesek hozzáfogtak kolostoruk felépítéséhez, ám az néhány év múlva elpusztult. A Rákóczi szabadságharc alatt kezdődött a katolikus egyház újjászervezése, de a két felekezet közti szembenállás hosszú évtizedekig mindvégig érezhető volt. Ez az ellentét napjainkra szerencsére eltűnt, a két nagyobb vallás hívei békében élnek egymás mellett. Napjainkban a katolikus felekezet tagjai vannak többen - csaknem kétezren. Vasárnaponként több mint kétszázan járnak misére, s a kisdiákok nagy része az iskolai tanulmányok mellett a hittannal is szívesen ismerkedik. A reformátusok száma nem éri el a katolikusokét, mindössze kétszáz tagja van a gyülekezetnek.

A település gyönyörű látványossága az 1777-ben épült katolikus templom és a kolostor, előbbit értékes oltárképek díszítik, amelynek a látogatók csodájára járnak. A történelem viharai nem kímélték az épületet: értékes könyvtárának és levéltárának nyoma veszett. A kegykápolna a faluszélen eredő szent forrás mellé épült, ezt sokáig csodatévő helyként keresték fel a zarándokok.

A XX. század elején gróf Széchenyi Bertalannak volt virágzó birtoka Segesd mellett, ahol vetőmagvakat, cukorrépát és dohányt termeltek. A településen élők egy részének fő megélhetési lehetősége ma is a mezőgazdaság. Nagy hagyománya van e vidéken a málna, a szeder és a feketeribizli termesztésnek. Többen foglalkoznak állattartással és az ipar is jelen van Segesden. A Ferrokov Kft. több mint százötven embernek ad munkát telepein, a másik legnagyobb foglalkoztató pedig az egykori Széchenyi-kastélyban működő Gondviselés Szociális Otthon.

A nagyközség jelentős fejlődésen esett át a rendszerváltást követő évtizedben. Segesd a csatornahálózat kivételével teljesen összkomfortos lett, s az elmúlt években több olyan beruházás is megvalósult, amelyek nemcsak a település arculatát szépítették meg, de a lakosság komfortérzetét is javították. Ilyenek voltak a gázberuházás, a közvilágítás korszerűsítése, a csillagpontos kábeltévé-hálózat és a tornaterem felépítése, valamint elkészült a tűzoltószertár, a sportöltöző, a millennium évében pedig felavatták a Helytörténeti Múzeumot. A fejlődés a letelepedni szándékozókat is vonzza a településre: a lakosság száma 
1998-tól kezdve folyamatosan növekszik. Az önkormányzatnak hamarosan új utcákat kell kijelölnie rendezési tervében, mivel az utolsónak nyitott Rózsa utca 2003-ban megtelik lakóépületekkel.

A segesdiek büszkék a múltjukra és megbecsülik azokat is, akik a jelenért dolgoznak. Díszpolgárrá választották Bencze Imrét, Baracsi Bélánét, dr. Magyar Kálmánt, Szőke Józsefet, valamint Bozsóky Pál Gerő pap-tanárt. A Párizsban élő ferences vaskos kötetben dolgozta fel Segesd történetét, melyet 1993-ban tettek közkinccsé Segesdi krónika címen.